Rövid elemzés: János Evangyélioma 13:20.
"Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött."
Azt mondja ezzel Jézus a tanítványainak, hogy aki Őt befogadja, a teremtő Atyát is befogadja. A megtérési imákban nélkülözhetetlen nyilatkozat: "befogadlak Téged az életembe, mint Uramat és Megváltómat".
Jézus befogadása egyben azt is jelenti, hogy az életed, sorsod irányítását Rá bízod, vagyis végső soron az Atya kezébe helyezed. Ott van a legjobb helyen, mert csak Ő tudja mi a legjobb Neked. Ez nem történik és nem is történhet meg egyik napról a másikra, mert a saját döntések helyett a felsőbb irányítást elfogadni egy tanulási, tapasztalási folyamat.
Közben átalakul a lelki, erkölcsi értékrend. A parancsolatok megtartása belső igényként jelentkezik, a napi imák, szertartások szükségletté válnak. Az életünk során elkövetett bűneink felszínre törnek, feldolgozást, megbánást vagy ha lehet helyrehozást követelnek. Az ego helyébe a hívő ember természetét képező jó tulajdonságok nyomulnak.
Jézus a befogadását követően gyengéden terelget minket a testi-lelki tisztaság, az igaz út felé. Segít betöltekeznünk a Szent Lélekkel amely által szívünk és lelkünk kitárul az Isteni fény és szeretet előtt. Ne habozz, változtass, térj meg és elnyered a bűnök bocsánatát és az örök életet.
Isten áldását kérem Rátok!
Szerző: Léber Ágnes
Megjegyzések
Megjegyzés küldése